Aranyősz

Ezt a regényt a szüleim és minden olyan szerettem emlékére írtam,akikről József Attila gyönyörű két sora jut az eszembe: " Mikor mozdulok, ők ölelik egymást"

A Kafé Főnix szerkesztője,Cseke Gábor jelentette meg először folytatásokban,és neki köszönhetem,hogy eljutott a Magyar Elektronikus Könyvtárba, ahol ma bárki elolvashatja.

Kedves kolleganőm, Földváriné Csuti Orsolya ebben az évben gimnáziumunkban két végzős osztályban is érettségi tételként használta fel a regionális kultúra témakörnél- nem mindennapi élmény volt ...:)

És persze köszönet illeti összes családtagomat,akik rábólintottak az őket sokszor érintő történet publikálására. Nem lehetett ez könnyű, hiszen nem mindenki akarja,hogy "látva lássák", s talán nem is mindig azt látták,amit én. Mégis  engedték,hogy most mindenki olvashassa, Remélem,aki megteszi, örömét fogja benne lelni.

 

A következő linken érhető el:

 

Aranyősz